Az ember tragediaja. Madach Imre
a hon, hogyha nem beszélek.
(A nép helyeslést üvölt.)
Második demagóg
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
(A nép kacag és tapsol.)
Első demagóg
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.
Második demagóg
Jól kezded, gonosz!
No, csak virágozd fel az állatot,
Mit áldozatra szántál.
Első demagóg
Félre innen!
A Népből
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.
(Rángatják a második demagógot.)
Első demagóg
De bármint fáj szivem, mégis beszélek,
Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,
Még hadvezérednél is többre nézlek.
Második demagóg
Ez árus lelkü, éhenholt csoportot,
Mely eb gyanánt a hulladékra les
Gazdái asztaláról? – Óh, te gyáva,
Ízlésedet nem írigyelhetem.
A Népből
Le véle, ő is áruló, le véle!
(Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.)
Éva
Szent Aphrodíte! óh, fogadd, fogadd el
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
Nem zöld babért kérek férjem fejére,
Családi enyhet csak bajnok szivére.
(Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják s rózsákat hintenek rá. Áhítatba merült csoportozat.)
A Szolgálók
Hallgasd meg őt!
Erósz
Óh, nő, a tiszta szív
Áldása rajtad! —
A Khariszok
És a Khariszok
Oltalma véled! —
A Szolgálók
Hála, Aphrodíte!
Első demagóg
Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész
Eladta a hont.
Második demagóg
Óh, hazudsz, hazudsz!
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
Ér szégyene.
Első A Népből
Le onnan, szemtelen!
(Egészen a tömegbe sodorják.)
Első demagóg
Ifjúságod virága van kezében,
Lemnoszt be bírta venni egy csapással,
S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették.
Harmadik A Népből
Halál fejére.
Első Polgár
Nos, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki.
(Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek.)
Éva (felemelkedve)
Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam.
Kimón
Egy árulót itélnek el, anyám.
Éva (a csarnok lépcsőzetére lépve)
Szivem mindig szorul, ha éhező nép
Itéletét látom nagyok felett.
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
Szemléli a pór, gúnnyal illeti,
Mint hogyha önmocskát is igazolná.
Második A Népből
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.
Második Polgár
Itt van, kend meg torkodat.
Második A Népből
Aztán mit mondjak?
Második Polgár
Mondj halált fejére.
A Népből
Halál! halál! —
Éva
Kiről is van tehát szó?
Második demagóg (hozzája lépve)
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.
Éva
Miltiádészről? – Óh, nagy istenek!
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
Kriszposz
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.
Éva
Jaj neked,
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind,
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
Mert a kapuktól ellenségteket
Férjem veré el. – Óh, hálátlanok! —
Therszitész
Ah, asszonyom! keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki kockáztatja minden birtokát,
Dacolva a felgerjedett habokkal!
Első demagóg
Kimondom hát a nép itéletét.
(Lucifer mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.)
Lucifer
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!
Első demagóg
Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk
Nincs-é előttük?
Lucifer
Éppen