Őrült nyomozó. Vicces nyomozó. StaVl Zosimov Premudroslovsky

      Young Ottila a törzs szolgálatában a következő tapasztalatokat szerezte, pontosabban, a következő vizsgákat tette le: íjászat, tompahab dobása, “csomagtartók” felmászása a hegymászásra, amely lehetővé tette számára a függőleges helyzetben és a pattanásokkal való felmászást. Mindkét lábát a saját vagy mások fülének fölé dobhatja, és mindkét kezén a földön tartva csap táncot táncolhat, háromszoros ballagást feltenni, oldalra, előre, hátra és a talaj érintése nélkül. Megtanulta a macskák, kutyák és más harapós és ízlelõ állatok megszelídítésére, ideértve a szúnyogokat, ágynemûket, tetvek és grizzly medveket.

      Miután Ottilat saját kérésére elküldték és anyja betegsége miatt, mint hivatalnokot – a marsall adjutánsát küldték a Belügyminisztériumhoz, akit még soha nem látott a szemében, csak a rádión és egy speciális telefonon hallotta a hangját. Harminchárom éves életkor után az adminisztratív készülékek csökkentése miatt áthelyezték a leningrádi régió Sokolov Ruchey falujába és a ljubi vasúti Szentpétervárba.

      Kiosztottak neki egy kunyhót, egy volt szakiskolát. A kunyhó első fele a lakáshoz használt helyiségeket foglalta el, a második rész pedig erőteljes pont volt.

      Aztán Aligadzhievich Ottila ül az irodájában, és negyedéves, majd azonnal éves jelentést készít. Siet, hibákat okoz, összezavarja a szavakat a nyelveken, és tucatnyi ismerte őket, köztük: francia, anyanyelvi törzs, öt különféle szovjet nyelv, latin, orosz beszélt, orosz irodalom, orosz fenya, orosz hajléktalanok, lekérdező nyelv és mások.

      Ír, ír, majd tízéves fia kerül az irodájába:

      – Apám? – kérdezte szerényen gyerekes az Izya százharminc centiméteres tízéves fia.

      – Mi, fiam? – felemelte a fejét, és válaszolt Ottil kilencvenkilenc centiméteres apjára.

      – Apa..? – Izya habozott. Apám még mindig írt.

      – … Nos, beszélj?! – kérdezte az apa.

      Apu, itt néztem a dobozt, mi?

      – És mi van?

      – Néhány szó számomra nem egyértelmű nekem…

      Ottila apától nézett a fiára, anélkül, hogy leengedte volna a fejét, felvette a lábát egy speciális székre, az oldalsó lábak lépcsősínével, felállt, megfordult és leült az asztalra. Szeretettel nézett a fiára a szemüvegen keresztül, engedte le az orrának végére, és megkérdezte, a fiának a szemébe nézett, és nem felemelte a fejét, ami fájdalmasá tette a fejét és a nyakát zsibbadta. Alulról felfelé nézett mindenkire. Ez sértette polgári helyzetét is. És még inkább egy fiú előtt, aki egy közönséges gyerekként nőtt fel. És most, az asztalon ülő, még a homlokát is ráncolta a homlokán.

      – És milyen szavakkal nem érti meg, fiam?

      – Nos..: Elnök, némi hatalom, FSB.. mi ez? Még nem mentünk át a történelemben. Így van, röviden.

      – Vagy csak egy prokurratív iskola vagy ebben a tanulmányi időszakban. – mosolygott az apa, levette a poharát, és enyhén ökölbe szorította őket, amelyeket az asztallapra hajolt. A másik kezével a vállát csapta és hatalmas kopasz fejével megdörzsölte, ami nem volt emberi szempontból.

      – Nos, figyelj, – sóhajtott az apa, – a családunkban az elnök vagyok én, némi hatalom az anyád. Nos, ő, tudja, mit csinál… Nem engedi megengedni magának, ellenőrzi az órákat.

      – Feeds – tette hozzá Izya.

      – Nem etet, hanem ételt készít. – tette hozzá az apa.

      – És akkor ki táplálja?

      Apja belepillantott a szűk szemű nagyapja bal szemébe, aztán a széles szemű jobbba, amely a fia felé fordult a nagyanyjától, azt mondják, hogy ő kínai, de csak elrövidült. Így állította a feleségét; a derék magassága, súlya és szélessége kétszázban. A szőke hajú és kék szemű, ellentétben a vörös szemű apjával.

      – Mindegyikkel etetlek! – felelte büszkén, tompa hangon, és kibontotta a mellkasát. Arca bölcs lett.

      – És ki a nagymama? – kérdezte a fiú az orrát választva.

      – Ne vedd ki az orrát, fiam, ma még nem a bányász napja van, – és óvatosan leveszi a kezét fia fejéből, -.. Nagyanyánk a KGB. Régi natív KGB.

      – És mi a KGB? – Sonny aggódik.

      Az apa elengedte a fiának kezét, és fiától elfordulva úgy nézett ki, mint egy kos az új kapura, Dzeržinski portréjára.

      – A KGB megegyezik az FSB-vel. Csak öreg, mint egy nagymama. És igazságos, nem mint most, minden korrupt… Általában a nagymama az FSB…

      – KGB … – javította meg a fiú, és miután az orrlyukakba sodrott egy száraz takonskardot, kihúzta magát, ránézett, és agyarai harapásával kibökött és orrát ráncolta. – phew.., sós.

      – NE