Álmomban is gazdagodok. Leonille Gottschick
n>
Impresszum
Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.
© 2020 novum publishing
ISBN Könyv: 978-3-99064-899-5
ISBN e-book: 978-3-99064-900-8
Lektor: Sósné Karácsonyi Mária
Borítóképek: GoranJakus, Tenrook,
Jan Kranendonk | Dreamstime.com, Leonille Gottschick
Borítóterv, layout & szedés: novum publishing
Bevezető sorok
Nagy volt az örömöm, mikor egy jó hangulatú délutánomon csörgött a házitelefonunk Nürnbergben. Egy irodai dolgozó hívott a nürnbergi polgármesteri hivatalból, reagálva korábbi, e-mailben feltett kérdésemre: hogyan juthatok művésznévhez? Részletesen tájékoztatott: olyan nevet veszek fel, amilyen nekem tetszik. Ha úgy gondolom, hogy az adott névvel élni tudok és sikerem lesz, akkor nevezzem el magam. Ha már bizonyítottam, hogy alkottam valamit, beírják a személyi igazolványomba.
A „Leonille” név úgy jutott eszembe, hogy láttam egy „Leonilla” című festményről készült fotót. A gyönyörű kép Leonilla von Sayn-Wittgenstein-Sayn fejedelemnőt ábrázolja életnagyságban, 212x142 cm-es méretű vásznon. Franz Xaver Winterhalter festette 1843-ban, aki Sissy osztrák császárnőt, magyar királynőt is megörökítette. A festmény „Mamarazzi” (Marianne Sayn-Wittgenstein-Sayn, Salzburg, 1919), egy osztrák fotós magántulajdonában van. Az ő felmenő ági családtagja volt Leonilla. Rövid kutatás után világossá vált számomra az életútja. Hazát cserélt, mint én. Én meg Leonilláról Leonillére változtattam. A Gottschick a születési családnevem. „Isten küld” a jelentése.
Nem azért intézek magamnak művésznevet, mert a régi neveim nem tetszenek, vagy valami miatt titkolnám kilétemet, sőt nagyon is jó hangzású, patinás neveim vannak – mind a születési, mind a férjezett –, egyszerűen kíváncsi voltam rá, ez hogyan történik. Valahogy olyan távolinak, elérhetetlennek tűnt számomra. És nicsak, egy e-mailbe és egy telefonbeszélgetésbe került. A nagy munka ezután jön, hogy a kezemben tarthassam kész művemet.
Tudom, hasonló tartalommal erről a témáról kevesen olvastak könyvet a mezőberényiek közül. Még a „kerekiek” sem.
A könyvem címe – Álmomban is gazdagodom – fedi a valóságot. Mikor én befejezem az éjszakai műszakot és hajnalban, reggel vagy délelőtt pihenni térek – az időpont attól függ, milyen messze volt fuvarom Nürnbergtől –, a mezőberényi pékségünkben akkor kezdenek el nekem és üzlettársaimnak dolgozni. Nekünk dolgozik a pénz, ők a pénzért dolgoznak. Tehát amikor én álmodom, gyarapodom anyagilag.
Az alcím – A pénz borzasztó nagy úr, de rettenetes szolga – megállapítására a sok-sok pénzről, annak keletkezéséről, gazdagságról, szegénységről szóló könyv olvasása útján jutottam. Mi mindent kell a pénzért tenni, meg nem tenni!
Feltétlenül sikeres akartam lenni. Nem tudom, mi hajtott. Volt ez a „gazdagságban és szabadságban akarok élni” érzés, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, amíg a jólétig el nem jutottam. Soha nem éltem szegényesen, de más életet akartam.
Könyvemben olvasni fognak arról, hogyan tud mindenki – nem elegendő, hanem sok – pénzhez, gazdagsághoz jutni. Miért gazdagok a gazdagok, és miért szegények a szegények. Vagy átveszi a kedves olvasó a vezetést a pénzügyi helyzete felett, vagy egész életén keresztül más mondja meg, mit csináljon. Eldöntheti, ura lesz a pénznek vagy rabszolgája.
A pénzről mindenki beszél. A szegényeknek kevés, a gazdagoknak több nulla van az első szám után. A szegények nem tudnak valamit, amit a gazdagok igen. Mit gondolnak a szegények a pénzről, és mit a gazdagok? Az egész életről meg kell változtatni az alapfelfogást. A szegények szerint Robin Hood egy hős volt, szerintem egy tolvaj. Elvette a pénzt a gazdagoktól, akik megdolgoztak a vagyonukért vagy örökölték azt, és szétosztotta azok között, akik csak felélték, nem gyarapították.
Mindenkinek megvan az esélye, hogy elegendő pénze legyen. Milyen is, ha nem kell beosztani a pénzt, pénzügyileg független az ember mindenkitől? Ott nyaral a Földön, ahol akar. Ha tavaly a Kanári-szigeteken barnultam le, akkor az idén a Karib-szigetekre repülök. Vagy áthajózom a nemzetközi dátumválasztó vonalat a Pacificon. Minimum. Ahol a Jézuska nem érkezik meg hozzám az eltérő időzóna miatt. Ugyanis ha Dél-Amerika felől, keletről hajózom Ausztrália felé nyugatra, akkor a második következő napot kapom. 24 órát átugrik az időzóna. Tehát a Jézuska elment. Ha pedig Ausztrália felől, nyugatról hajózom Hawaii felé keletre, akkor még egyszer átélem a tegnapi napot, de ekkor már január vége van. Sejthetik, hogy valahol csak nyaraltam. Ekkor nem kell nekem már a karácsonyi ajándék. Gondolják önök is, ha ilyen volt ez a Jézuska, hogy nem jött el holnap.
Készüljenek fel arra, hogy könyvem olvasása közben nevetni is fognak. Kacagni. Mosolyogni. De könnyezni is. Azért annyira nem fognak elérzékenyülni, hogy a könnyeik barázdát szántsanak az arcukon.
Szeretek elfogulatlan lenni, de ha pénzről van szó, ez a könyv a legfontosabb, amit ön egyáltalán olvashat. Tudom, ez egy merész állítás. A valóság az, hogy soraim hidak a bébikortól az „amikor tudom, hogy életem végéig jól fogok élni” életszakaszig.
Az ön kívánsága vágy a siker után és a célja, a sok pénz elérése között. Ezt nem tanítják az iskolában, pedig mindennap szükség van pénzre. Akinek 100%-os a gondolkodása – nem más osztja be a pénzét – nem megy el a pénz mellett. Nagyon remélem, egyszer iskolai tananyag lesz a könyvem.
Ha visszaemlékezik a kedves olvasó, tanultunk az általános iskolában Magyarországon Bizáncról, a pun háborúkról, Nagy Sándor Kartágójáról, a Szovjetunióról, Mükénéről, a németek voltak az ellenségek – és még számtalan felesleges történelemről. Mert ezeket én mindennap használni fogom az életben. Hazugság. Az egészség és a pénz a legfontosabbak az életben. Ha van pénzük, sok mindent megengedhetnek maguknak. Van, aki állítja, a szeretet vagy a megértés fontosabb. Akkor próbáljon meg szeretettel vagy megértéssel fizetni egy kórházban. Biztosított helye lesz a bolondokházában, ezt előre megmondom mindenkinek.
Remélem, lesznek olyan gyerekek, akik arra fogják kérni a tanárokat, hogy a pénzkeresést tanítsák meg nekik. Megkérdezik, miért nem náluk lakik a pénz. Én nem mondom, hogy a tehetséges, tudás után vágyódó gyerekek ne tanuljanak. Hiszen kik kapnák a summa cum laudét, vagy a magna cum laudét?
Meg mennyi minden vár még felfedezésre, amit az ifjúságnak kell tudományosan megmagyaráznia. Meg kell még találniuk a sok betegség ellenszerét. Új cégvezetőkre, jó fejekre, politikusokra, zsenikre van szüksége a világnak. Kizárólag a tudás viszi előbbre a fejlődést. A több száz kutatás, valamint sikerének a kidolgozása közül csak kettőt említenék: a Morning Glory clouds-ra adott magyarázat, valamint minden elismerésem azoké, akik gyorsan kidolgozták és sikeresen végrehajtották a thaiföldi barlangban ragadt, úszni nagyrészt nem tudó gyerekeknek a megmentését, 4 km-en át, búvárruhában.
Hűtőszekrényt az eszkimóknak, Szaharában esernyőt, kopasznak fésűt.
Akik nem tudják 19 vagy 24 évesen, mivel keressék meg önállóan kenyerüket, azoknak javaslom, tanulják meg, hogyan csináljanak 1 euróból, azaz 329 Ft-ból – 2018. júniusi árfolyam – 1 millió eurót, 329 millió forintot. Hogyan adjanak el hűtőszekrényt az eszkimóknak, esernyőt a Szaharában, meg kopaszoknak fésűt. Csak az járjon az eszükben, hogy pénz, pénz, pénz. Legyen mindig hova hazamenni, és mindig több mint elegendő pénz lapuljon a zsebükben. Azt nem írhatom, hogy gyerekként ne bíráljanak, mert a gyerekszáj őszinte.
Ne vegyenek összeköttetést, befolyást. Menjenek