A Bátrak Lázadása . Морган Райс
amely majd széttépte őt. Biccentett egyet, büszkeséggel telve, hogy rábíz egy ilyen feladatot.
- Igen apám, megértettem - mondta büszkén.
A férfi fürkészve nézte őt, majd elégedetten bólintott. Lassan könny futotta el a szemét.
- Az összes emberem közül – kezdte kissé reszkető hangon -, az összes katonám közül rád van a legnagyobb szükségem. Nem a fivéreidre, nem is a legmegbízhatóbb katonáimra. Te vagy az egyetlen, az egyedüli, aki képes megnyerni ezt a háborút.
Kyra zavartnak és leterheltnek érezte magát, nem teljesen értette, hogy mire gondol a másik. Szólásra nyitotta éppen a száját, amikor mozgást észlelt mellettük.
Baylor közeledett, apja lovászmestere, a tőle megszokott mosollyal. Egy alacsony, köpcös ember, vastag szemöldökkel, sűrű hajjal, hencegő tekintettel. A lányra mosolyogott, majd megállt, várva a kapitány jóváhagyását.
Amaz biccentett és Kyra csodálkozva figyelte, mi történik. Kiváncsian a lovász felé fordult.
- El fogsz utazni – kezdte Baylor orrhangon. - Éppen ezért, szükséged lesz egy lóra.
Kyra a homlokát ráncolta zavarodottan.
- Nekem van lovam - válaszolta, majd arra a csodás lóra nézett, amelyen a csata közben lovagolt és most az udvar szélén volt kikötve.
Baylor elmosolyodott.
- Az nem ló – felelte enyhén becsmérlőn.
Baylor a parancsnokra nézett, aki bólintott, Kyra pedig próbálta kitalálni, hogy mit is történik éppen.
- Kövess – kérte, és már el is indult az istállók felé.
Kyra csak a távolodó hátát látta, majd apjára nézett, aki jóváhagyólag biccentett.
- Kövesd – unszolta. - Nem fogod megbánni.
A lány átkelt a hóval borított udvaron Baylorral, menet közben csatlakozott hozzájuk Anvin, Arthfael és Vidar. Együtt sétáltak az alacsony kőistállóhoz, amely a távolban állt. Menet közben Kyra a lovász szavain gondolkodott, hogy milyen lovat szán majd neki. Számára az egyik ló, olyan volt, mint egy másik.
Miközben közeledtek a terebélyes kőistálló felé, amely legalább száz lépésnyire volt, Baylor a lányhoz beszélt.
- Urunk lányának egy kiváló lóra van szüksége, hogy elvigye bárhova is akar menni.
Kyra szíve egyre gyorsabban vert, hiszen még sohasem kapott lovat Baylortól, amely egy olyan érdem volt, amelyben csak kevés harcos részesült. Mindig is szeretett volna kapni egyet, ha már elég idős lesz és kiérdemli. Ez egy olyan megtiszteltetés volt, amelyet még a fivérei sem érdemeltek ki.
Anvin büszkén bólintott.
- Megérdemled.
- Ha egy sárkánnyal tudsz bánni - tette hozzá Arthfael egy mosoly kíséretében -, akkor egy lovat is biztosan meg tudsz ülni.
Ahogy az istálló felé közeledtek, emberek egy csoportja szegődött melléjük, akik abbahagyták addig a fegyverek összegyűjtését és kíváncsian várták, mi történik majd. A két fivére Brandon és Braxton is csatlakozott hozzájuk, irigység tükröződött a szemükben Kyrát látván. Mikor észrevette őket, gyorsan másik irányba tekintettek, büszkén, mintha tudomást sem vennének róla. Szomorúan állapította meg, hogy nem is várt tőlük mást.
Kyra ismerős lépésekre lett figyelmes és örömmel vette észre, hogy barátja Dierdre is csatlakozott hozzájuk.
- Halottam, hogy elmész.
A lány új barátja oldalán haladt tovább, biztonságban érezve magát a jelenlétében. Eszébe jutott az az idő, amikor közösen raboskodtak a kormányzó cellájában, elszenvedve a különféle kínzásokat, majd pedig túlélték a menekülés. Különös kapocs jött létre a két lány között. Dierdre sokkal nagyobb szörnyűségen ment keresztül, mint ő. Látta a fekete gyűrűket a szeme alatt, szomorúság és szenvedés lengte őt körbe. Nem hagyhatja őt egyedül az erőben, döbbent rá. A sereg délre vonul, így Dierdre egyedül marad.
- Szükségem lenne egy útitársra – kezdte Kyra. Egy terv kezdett formálódni benne.
Dierdre rá emelte tekintetét, szeme tágra nyílt a meglepetéstől és széles mosolyban szökött az arcára.
- Reméltem, hogy szükséged lesz – kacagott fel.
Anvin homlokát ráncolva szólalt meg.
- Nem tudom, hogy apád megengedi-e - vetette közbe. - Fontos feladat elé nézel.
- Nem akarok közbeszólni - mondta Dierdre -, de egyébként is át kell kelnem Escalonon. Visszatérek az apámhoz és inkább nem utaznék egyedül.
Anvin a szakállát vakarta.
- Apádnak nem fog tetszeni. - mondta Kyrának. - Bajba sodorhat téged.
Kyra eltökélten Anvin csuklójára tette a kezét.
- Dierdre a barátom nyugtatta meg. - Nem hagyom el őt, ahogy te sem hagysz hátra senkit az embereid közül. Mit is mondtál nekem mindig? Senkit sem hagyunk hátra.
Kyra sóhajtott.
- Segítettem Dierdre-nek megmenekülni a börtönből, és ő is segített nekem. Az adósa vagyok. Sajnálom, de apám véleménye keveset számít most. Én kelek át Escalonon egyedül, nem ő. És a lány velem jön.
Dierdre csak mosolygott. Kyra mellé lépett és belékarolva büszkén folytatták együtt az útjukat. A lány jó ötletnek tartotta, hogy magával vigye az útra, és biztos volt benne, hogy jó döntést hozott, bármi is történjen.
Kyra látta, hogy fivérei a közelben haladnak mellettük és csalódottságot érzett, hogy nem akarták jobban védeni őt és nem ajánlották fel, hogy elkísérik őt. Állandóan versenyeztek csak vele. Szomorúan állapította meg, hogy mindig is ez jellemezte a kapcsolatukat, nem tudta megváltoztatni őket. Sokkal jobb volt náluk. Fivérei hősködése általában csak bajba sodorta őket.
- Én is szeretnék csatlakozni hozzád - mondta Anvin. - A gondolat, hogy egyedül szeled át Escalont nem hagy nyugodni - tette hozzá sóhajtva. - Apádnak viszont nagyobb szüksége van rám, mint bármikor eddig. Megkért, hogy tartsak vele délre.”
- Én is – szólalt fel Arthfael. - Én is csatlakoznék hozzád, de engem is délre szólít a kötelesség.
- Én hátra maradok és Volist védem majd a távollétében - tette hozzá Vidar.
Kyrát meghatotta a támogatásuk.
- Ne aggódjatok - válaszolta. - Három nap lovaglás áll előttem. Minden rendben lesz.
- Rendben lesz - kapcsolódott be Baylor is a beszélgetésbe, miközben közelebb lépett. - És az új lovad segítségedre lesz ebben.
Ezzel a lendülettel Baylor szélesre tárta az istálló ajtaját és a többiek által követve elindult befelé az alacsony kőépületben, amelyet megtöltött a lovak nehéz szaga.
Kyra szeme lassan hozzászokott a félhomályhoz a nyirkos és hideg istállóban, amelyet a lovak izgatott hangja töltött be. Fel-alá nézelődött az istállóban és megpillantotta a leggyönyörűbb lovakat, amelyeket valaha is látott. Erősek, nagyok és csodálatos lovak voltak, feketék és barnák vegyesen, mindegyik bajnok a maga módján. Egy kész kincseskamra volt.
- A Lord emberei megőrizték maguknak a legjobbakat - magyarázta Baylor igazán elemében érezve magát a sorok között lépkedve. Megfogott egy lovat