Népdalok és mondák (1. kötet). Erdélyi János

      ELŐSZÓ

      A magyar népköltemények gyüjtésének gondolata nem uj, de fájdalom, nem is régi. Énekes gyüjteményeket ismerünk, minő 1803-ból a váczi, mellynek előszavában emlékezet vagyon egy, 1799-ben készült és megjelent gyüjteményről. Ez utolsót nem ismerem, de mennyiben a kezem között levő1 annak folytatása vagy utánzása lehetett, a mi szempontunkból tekintve, – nem igen sokat ért, mivel a benne megjelent dalok minden egyéb voltak mint népdalok. A sárospataki „Érzékeny és vig dalok gyüjteménye“ mellynek második bővitett kiadása 1834-ből való, és így az első körűlbelől öt hat évvel korábban láthatott világot, sokkal többet ér, nem csak általános költészeti, hanem valóságos népköltészeti tekintetből is. Ebben, sok becses, főleg az iskolai ifjuság által szerzett, dalokon kivűl tisztán népdal mintegy 70 darab találtatik. Ezen gyüjteményeken kivül a népköltészet nálunk nem máskép müveltetett, mint ponyvai irodalom által, mig a népben korrul korra kimutatható bizonyossággal mindig élt, változott, hervadt, vagy virult, a nép sorsa, körülményei szerint. A m. t. társaság felállta után mindjárt, a népdalokra szintén előkelő gond fordittatott, melly szándékát az Academiának törvényhatóságok is sietének buzditani ’s nov. 16. 1832 tartott heti ülésében illy levél olvastatott: Tekintetes Tudós Társaság! Mennyire szivünkön fekszik a magyar nyelvnek terjedése, azt bizonyítja megyénkben több tartalmu rendszabásoknak megállapitása, mellyek által a föld népét honni nyelvünk kedvelésére ébreszteni kivánjuk. – Ezen anyai nyelvünk iránt vonzó határtalan vágyódásunk ösztönéből a t. t. Társaságot hivatalosan, egyszersmind barátságosan kérjük, hogy szembetűnő levén a mesterembereknél a számtalan magyar műszavak fogyatkozása, ezen fogyatkozást kipótolni s egyszersmind a magyar nyelv nagyobb megkedveltetésére alkalmatos népdalokat késziteni és közre munkálni méltoztasson. Egyébiránt stb. a t. t. Társaságnak kész köteles szolgái Komárom vármegye közönsége. Költ Komáromban 1832. eszt. augustus 1-ső napján tartott közgyülésünkből. Még Esztergam megyéről tudom, hogy e végett szinte felszólitá az Academiát, mellynek aztán, tagok és nem tagok egyiránt küldének dalokat, de az Academia e tárgyat, noha szerkesztőket is neveze már, bizonytalon időre kénytelen volt letenni, s gondjait egy más, későbbi, Társaságnak, melly egyenesen a szépirodalom minden oldalróli müvelésére, terjesztésére alakult – a Kisfaludy-Társaságnak átengedni, melly 1843. dec. 2-dikán tartott ülésében a népköltési ereklyék gyüjtését elhatározván, felszólitást bocsátott ki az országba s egy uttal az Academiát is fölkéré hogy a levéltárában letett gyüjteményeket használatra kiadni méltoztatnék. Az Academia szives készséggel hajlott a kérelemre ’s egy ujabb indítványt küldött át a Kisfaludy-Társasághoz miszerint a gyüjtendő népdaloknak, a mennyire lehet, zenéjökre is forditná gondjait és figyelmét, hogy a magyar népköltészetnek ezen lényeges és jellemző vehiculumának több becses példányai nemcsak az elfeledtetéstől megóva, a mivelt közönség ismeretére jőjenek, hanem ahoz értők által s tökéletes magyar szellemben szerkesztve, a már nagy számban kijött s jobbára idegen hangmüvészek által elferdített dalok sorsára ne jussanak! E szerint a Kisfaludy-Társaságnak nemcsak a dalok gyüjtése, hanem melódiáik közzététele is feladatává lön, melly kettős vállalat alulirtnak bocsáttatott gondjai alá, ki általvevén mind az Academia, mind a Kisfaludy-Társaság gyüjtéseit, a jelen könyvet szerkeszté, nem minden válogatás nélkül ugyan, de mégis szorosan ragaszkodva azon elvhez, hogy a dalok ugy kerüljenek világ elé, mint jellemző valóságukban a nép között élnek. E közben, mint a népköltészethez érdekes adat, jelent meg már eddig három füzet Kecskeméthi Csapó gyüjtése szerint, s ennyi – tudtommal – mi a népdalok körűl irodalmilag történt, s most egész tisztelettel jegyzem föl ide mindazok becses nevét, kiktől a Kisfaludy-Társaság gyüjteményeket vön.