Verseim. Péli Gábor
minden rímnek,
Csak egyszer lesz kerek és egész,
Mennyit ér ez a földi lét?
És elkészül az utolsó festmény,
Szemed már odaátra néz,
El tudsz-e számolni lelkeddel,
Vagy csak karcolsz az ecsettel?
Senki sem ismeri a filmed végét,
Csak egy popcorn, amit kérnél,
Széles vásznon tekinted életed,
Lehunyt szemmel várod végzeted.
Utolsó játék: ki nevet a végén?
Dobd a kockát, játssz és lépj,
S egyszer minden véget ér.
Te csak játssz, amíg itt élsz.
Az a pillanat
Ha behunyom a szemem,
Én tisztán emlékszem
Arra a pillanatra,
Mely a jelenből kiragadt.
Akkor és ott megszűnt a világ,
Nem érdekelt, ha bármi fájt,
Nem hallottam, nem láttam,
Csak éreztem: a kör bezárva.
Mintha órák lettek volna,
A mutató oly lassan haladt,
Pedig csak egy pillanat volt,
Amit az élet belém kódolt.
Valahol egy távoli álomban,
Ott, ahol a lélek szabad,
Nincsenek rajta láncok,
A boldogságot kiáltom.
Nem számít a holnap
A vonat ablakán arcképed,
Múltból táplálkozó emlékek,
És már képes vagyok elhinni,
A jövő felé szabadon szállni.
Nem tudni, mennyi idő juthat,
Vajon mit hozhat a holnap,
Mindig csak a jelen, csak a most,
Felettünk csak a csillagok.
A hosszú utamra sok erőt,
A pillanatokban több időt,
Nincs sok, csak ennyi a kérés,
S akkor mindig kék az ég.
Apró dobbanás szívemben,
Mosolyom szélnek eresztem,
Az érzés újra és újra hazatér,
Nem számít, a holnap mennyit ér.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.