A nyaklánc. Egervári Gertrúd Mária
– búcsúzott Lilia és megpuszilta. Ernő is megölelte.
– Akkor szervusz, és a viszontlátásra.
Kifelé mentek.
– Édesem, nem azért mondom, de a Miatyánknál összekulcsolhattad volna a kezed… jó, hogy álltunk, mert különben ülve maradtál volna.
– Volt egy Miatyánk?
– Volt.
– Nem hallottam, Julit búcsúztattam és a borostyánon gondolkodtam. Olyan az a kő, ami nem is igazából kő, mint a megkövesedett fény. Az életet és halált hordozza magában.
– Ezek szerint te búcsútattad őt méltóan. Hogy jutott eszedbe Jutkát az esküvőnkre meghívni?
Lilia mobilja SMS-t jelzett. Megnézte, aztán Ernőnek mutatta. Ez állt ott: „Nem tudjátok, hogy mit tettetek, amikor meghívtatok az esküvőtökre. Mindig egyedül vagyok. Vannak kollegáim, de sem barátnőm, sem barátom nincs. Juli néni hozzám tartozott, ő is magányos volt, így összefogtunk. Amíg élt, úgy éreztem, hogy én teszek neki szívességet. Most már tudom, hogy ő ugyanannyit, ha nem többet tett értem. Köszönöm a befogadást, főleg neked, Lilia! Ernő, vigyázz rá, ő a legnagyobb kincsed. Szeretettel, Jutka.”
– Ezért, Ernő – nézett Lilia meghatódva rá. – Valószínűleg ezt is Juli intézte.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.