Népdalok és mondák (3. kötet). Erdélyi János

      Debreczeni czédulaház!

      Földig beborított a gyász.

      Sem anyámért, sem apámért,

      Csak a kedves galambomért.

      Én istenem, mi az oka?

      Körül veres az ég alja.

      Bokros bú járja szivemet,

      Bánom én az édesemet.

      Erdő, erdő, be szép kerek erdő!

      Közepibe két szál gyenge vessző.

      Gulya, ménes legeli azt,

      Az én rózsám téríti azt.

      Ej hej kedves rózsám, tőled meg kell válni.

      Guba, guba, debreczeni guba!

      Kit nem adnék hat ökörért soha.

      A hat ökör szántó vető,

      De a guba hív szerető.

      Ej haj stb.

      Erdő, erdő, be szép kerek erdő!

      Be szép legény kerüli azt kettő.

      Ha az isten megengedi,

      Őszszel párja fogok lenni.

      Ej haj kedves rózsám, tőled meg kell válni.

      Ha meghalok, el ne temessenek,

      Hadd üzenjek a nemzetségemnek;

      Legelőször barna szeretőmnek,

      Hogy ő véle egy sirba tegyenek.

      Volt nekem egy rozmarinom,

      Elvesztettem, jaj be bánom,

      Örül az a ki meglelte,

      De én holtig sirok érte.

      Sír a kis lány a kocsiba

      Mikor viszik más faluba.

      Sirhat is ő, mert van miért

      Az ő szülötte földeért.

      Rózsa, rózsa piros rózsa,

      Mért nem jársz te a templomba?

      Hej! mig két orczád pirosítod,

      Hej! a templomot elmulatod.

      Jaj be szegény legény vagyok,

      Egy pénznek ura nem vagyok.

      Hej kölcsön kérnék, de nem kapok.

      Mert nagy interest nem adhatok.

      Jaj be szegény legény vagyok,

      Csókot pénzért se kaphatok.

      Hej! de ha egyszer megindulok,

      Hej! fejem alá is rakhatok.

      Szánjon meg hát, hugom asszony,

      Legyen feleségem asszony.

      Építsünk csak a szereteten,

      Boldogok leszünk mind a ketten.

      Hogy mehetnék én te hozzád,

      Én édes szerelmem?

      A kutyának ugatása

      Észre vétet engem.

      Adok csontot a kutyának,

      Véget vet az ugatásnak.

      Igy bejöhetsz hozzám.

      Hogy mehetnék én te hozzád,

      Én édes szerelmem?

      A lovaknak dobogása

      Észrevétet engem.

      Adok szénát a lovaknak,

      Vége lesz a dobogásnak.

      Igy bejöhetsz hozzám.

      Hogy mehetnék én te hozzád,

      Én édes szerelmem?

      A ludaknak gágogása

      Észrevétet engem.

      Adok zabot a ludaknak,

      Vége lesz a gágogásnak.

      Igy bejöhetsz hozzám.

      Hogy mehetnék én te hozzád,

      Én édes szerelmem?

      A macskának nyávogása

      Észrevétet engem.

      Adok tejet a macskának,

      Véget vet a nyávogásnak.

      Így bejöhetsz hozzám.

      Hogy mehetnék én te hozzád,

      Én édes szerelmem?

      Az egérnek czinczogása

      Észrevétet engem. –

      Félre vitéz, minek is élsz,

      Ha már egy egértől is félsz;

      Távozz tőlem messze.

      Kicsike még az én párom,

      Három esztendeig várom.

      Haj rózsám, violám,

      Csókold meg az orczám.

      Szemöldöke sugár vagyon,

      Az enyimhez illik nagyon.

      Haj rózsám stb.

      A lesz a maga magzatja,

      A kinek én leszek atyja.

      Haj rózsám, violám,

      Csókold meg az orczám.

      Buzával él a vad galamb,

      Szomorun szól a nagy harang,

      Szomorun szól, a mint hallom,

      Halva fekszik a galambom.

      Bárcsak addig ki ne vinnék,

      Mig én innen oda érnék.

      Koporsójára borulnék,

      Jaj de keservesen sirnék.

      Árva vagyok, árva lettem,

      Hogy hívemet elvesztettem.

      Árva vagyok, mint a gólya,

      Mellynek nincsen pártfogója.

      Nem kell nekem senki híve,

      Senki megunt szeretője,

      Beérem a magaméval,

      Az én barna galambommal.

      Majd