Figurák. (Furcsa emberekről furcsa históriák.). Gárdonyi Géza
a hajába, én pedig a bajuszomat pödrögettem.
– Hogy tetszik nagysádnak ez a tájék?
– Nagyon kedves.
– Persze, még nem tetszett erre járni.
– Hiszen mondtam, hogy ma születtem.
– Ja, igaz.
– És így nem is beszélhetek másról.
– Természetesen.
– Geografiát nem tanultam, – folytatta neki bátorodva.
– A mai világban nem is érdemes, kérem.
– Ön talán foglalkozott vele?
– Tagja vagyok a párisi földrajzi társaságnak.
– Az nagyon szép, de unalmas.
– A társaság?
– Nem: a földrajz és minden tudomány.
– Tehát beszéljünk másról.
– Majd én kezdem.
– Az nagyon érdekes lesz, – szóltam és a monoklimat a szememre csíptettem.
– Hogy tetszem én önnek? – kérdezte a szép hölgy és megingatván karcsú derekát, rám kacsintott.
– Nagysád elbűvölő!
– Ön hízeleg!
– Esküszöm!
– A férfiak könnyen esküsznek.
– Nagysád, én még soha sem esküdtem!
– Az meglehet.
– Szerelmes sem voltam soha.
– Ugyan?
– De most az vagyok!
– És kibe?
– Kegyedbe, bájos angyal!
E szavakat mondva térdre hullottam előtte.
Éva mosolygott.
– De hiszen ez fölösleges nyilatkozat uram!
– Miért? – kérdeztem csudálkozva.
– Mert én önnek a felesége vagyok.
– Kegyed? Az én feleségem?
– Igen, igen!
– Nem emlékszem az esküvőnkre, – dadogtam zavartan.
– Nem esküdtünk meg.
– Tehát vadházasság vagy polgári házasság?
– Nem.
– Hát kérek bővebb magyarázatot.
– Én önnek az oldalcsontja vagyok.
– Az lehetetlen.
– És mégis úgy van.
– De hisz’ nekem nincs akkora oldalcsontom, mint kegyed!
– Az igaz, de az is igaz, hogy önnek egy csontja hiányzik.
– Zsebmetszés! – kiáltottam haraggal, a mint az oldalamhoz kapva Éva állításáról meggyőződtem.
Azonban Éva egyszerre eltüntette a haragomat: odasímult hozzám, aztán megcsókolta a hiányos helyet; átölelt és így suttogott:
– Ádám! Kis uram!
Én is megcsókoltam őt, és meghatottan szóltam:
– Nagysád! Azaz, hogy Éva! kis feleségem!
.....
Így történt, hogy nem maradtam agglegény.
A hogy ma délután sétálunk a feleségemmel, hát egy almafa derekán papirost látok.
Közelebb megyek és ezeket olvasom rajta:
«Ezen fának gyümölcséből való evés tíz forint büntetés és a paradicsomból való kikergetés terhe alatt tilos.»
– Nézd már kis csibém, – mondom a feleségemnek – milyen korlátozást kezdenek itten.
– Pedig én éppen most akartam szakítani az almák közül, – úgy megkívántam.
– Szakíts, lelkem, hiszen úgy sem lát senki.
Éva körülnézett, azután lekapott egy almát és beleharapott.
– Hogy ízlik? – kérdeztem tőle.
– Nagyon jó pogácsaalma. Kóstold csak.
Még le sem nyeltem a falatot, már is zörgést hallok a bokrok között.
– Bújjunk el! – szóltam a feleségemnek s egy ribizli-bokor aljába vontam őt.
– Hol vagy Ádám? – kiáltott haragosan a közeledő.
– Pszt! Ne szólj! – suttogott Éva. – Az Úr!
Ő volt.
Közelebb jött a bokorhoz, aztán ismét kérdezte:
– Itt vagy, Ádám?
– Nem én, nem vagyok itt, – feleltem gyorsan.
– Hát miért bujtál el?
– Mezítelen vagyok, kérem alássan.
– Hogy tudod, hogy mezítelen vagy?
– Nincs rajtam a hózentráger.
– És te, Éva, miért bujtál el?
– Elvesztettem a turnűrömet.
– Gyertek elő!
Mit volt mit tenni, előbujtunk.
Remegve álltunk meg az Úr haragos színe előtt.
– Ki evett az almából? – kérdezte szörnyű hangon.
– Én nem! – szólt a feleségem.
– Én csak hozzá szagoltam, – feleltem röstelkedve.
– Nem láttátok a plakátot?
– Elromlott a monoklim, – feleltem dadogva.
– Én meg nem tudok olvasni, – mondá Éva.
– Hát miért szakítottál mégis az almából? – kérdezte a feleségemtől.
– Mert nagyon szép volt, csábított.
– És te, Ádám, miért ettél?
– Nem akartam kosarat adni a feleségemnek.
– Ez nem mentség. Ti tulajdon elleni kihágást követtetek el. Bűnötöket meg fogják örökíteni a piktorok és a versírók.
– Kegyelem! – kiáltottunk mindketten.
Az Úr folytatá:
– Halljátok büntetésteket: Az 1879. XL. t. – cz. 126. §-a alapján te Ádám azt a csutkát, a mely a torkodon akadt, örökké ott fogod viselni.
Ijedten kaptam a gégémhez, már ott volt a csutka.
– Te Éva két almát fogsz a melleden hordani, a melyek kívánatos voltukban a férfiakat bűnre fogják csábítani és veszedelembe ejteni.
Évának valóban két gyönyörű alma domborodott a mellén. – (Engem azonnal elcsábított, elkábított vele.)
Ezek után azt mondta az Úr:
– Ott künn tágasabb!
És kifelé mutatott.
Szótalanul mentünk ki a paradicsomból.
Nekem