Bank Ban. Katona Jozsef
ózsef Katona
BÁNK BÁN
Dráma öt szakaszban
SZABADOS KECSKEMÉT MEZŐVÁRASSA NEMES FŐBÍRÁJA ÉS TANÁCSÁHOZ
Hol hazánk egyik legelső
Vára, ősz Partiscum álla —
Hol Zalán első futása
Győzedelmi halmot ása
Ung-urinknak; hol a hála
Szent helyét adó Gemelső —
Hol keverve nincs be még a
Szentkori
Pásztori
Kún magyar szív – Kedskő-méga!
Te! mely nekem oly sokat osztogatál.
Anyás kebeled, hol a boltozat áll.
Melyben gyenge
Bölcsőm renge —
Te vedd is ez első szülöttemet el!
Arass (noha szűken is) így, ha vetel! —
Gyászos az, mit búja szívvel
Itten egy latorfi mível:
Egy magyar becsűletével
Rogy le két ház drága
Földi boldogsága. —
Isten ójjon szülötthelyem!
Ezt neked szívből szentelem.
Vedd kegyessen a nevével,
Nemes
Főbíró és Tanács
SZEMÉLYEK
II. ENDRE, a magyarok királya
GERTRUDIS, a királyné
BÉLA, ENDRE, MÁRIA, kis gyermekeik
OTTÓ, Berchtoldnak, a meraniai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse
BÁNK BÁN, Magyarország nagyura
MELINDA, a felesége
SOMA, a fiacskájok az udvarnál
MIKHÁL BÁN, SIMON BÁN, Melinda bátyjai
EGY ZÁSZLÓSÚR
PETÚR BÁN, a bihari főispán
MYSKA BÁN, a királyok nevelője
SOLOM MESTER, ennek fia
BENDELEIBEN IZIDÓRA, thüringiai leány
EGY UDVORNIK
BIBERACH, egy lézengő ritter
TIBORC, paraszt
Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok,
Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok
Történt az 1213-ik esztendő vége felé
ELŐVERSENGÉS
Ottó és Biberach
Ottó (örömmel vonja be Biberachot).
Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az
Enyim fog ő – az a szemérmes angyal —
Enyim fog ő lenni, kiért sokat
Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!
Biberach
Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!
Ottó
Oh, mely hideg! – mit is beszélek én
Ezen megúnt fagyos személy üres
Szívének, aki eddig sem tudá azt,
Hogy mit tegyen forróan érzeni.
Biberach
Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
Herceg, hacsak reá találok is
Gondolni, könnybe lábbad a szemem,
Olyan nagyon tudom heves szerelmünk
Áldott javát savát megérzeni.
Ottó
Hallgass! – de mégis – halljad csak: Melinda —
Oh addsza halhatatlan életet,
Vagy csak szüntelen álmot, ég! – Örök
Mindenható! hahogy Melinda hold:
Endymion lehessek általa. – —
Halljad csak: ő – Melinda szánakoz
Rajtam, midőn komor tekéntetem
Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
“Miért nem maradtam a hazámba”. —
Biberach
Még
Innét az ördög ássa azt ki, hogy
Szeret.
Ottó
De sírt, midőn valék vele —
Sírt, Biberach!
Biberach
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.
Ottó
Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. —
Biberach
Páh, milliom! midőn nekem Luci
Nem néz szemem közé, előre már
Tudom, Lucim megént csalárdkodik:
Jó hercegem, vigyázz! talán világnál
Útálat a szerelme – és ha nem: mint
Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.
Ottó
Akkor Melindáról lemondok és
Színlett feláldozásom annyival
Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony
Egy asszony álma vajmi gyenge a szép
Hívségről, és – Melinda is csak asszony.
Biberach
De Bánk – az áldozat-kipótoló —?
Ottó
Ej, őtet a nagyúri hívatal —
Biberach
El fogja úgy-é majd vakítani?
Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének íly titok nehéz.
Ottó
És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
Vég nélkül édes Elysiumba, hol
Önnön szerelmünk önkirálynénk,
Szép életünk világa, valódi jó,
Forrása annak, a mi nagy, koporsó
Üregében élet, és kivánt jövendőnk
Egyetlen egy kezesse – az, de az! —
Biberach
Kárával a szegény hitesnek? Oh
Te elragadtató szerelem te! a —
Mely Éva csábítója volt, ugyan
Ilyen szerelmet érezett az a
Kigyócska. Prósit a fölöstököm!
Ottó
Embertelen! Most oktatásra nincs
Szükségem.
Biberach
Ej,