Bank Ban. Katona Jozsef
jön
Myska (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).
Úgy, úgy vitéz úr: a magyar bor olyan,
Mint a magyar barátság – mentől óbb,
Annál erősebb. (Leülnek.)
Petur (bosszankodva néz reá).
Hogyha nem dohos.
Mikhál
Csak a dologra mostan.
Petur
Ah, soká jön.
Mikhál, Simon
Kit vársz?
Petur
De el fogjátok-é hát hinni?
Mikhál, Simon
Szólj!
Szólj!
Petur
A nagyúrt.
Mikhál
Bánk bánt?
Petur
No csak ne oly
Csodálkozást! – Utána küldtem egy jó
Futó legényt titokban. Lássa azt,
Hogy itt mik esnek.
Simon
Petur, Petur!
Petur
Csitt! – nektek erről egy kukkot se kell
Ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog
Játékon: a haza és Melinda.
Mikhál, Simon (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).
Mit?
Melinda, mondod?
Myska (poharat emel).
A mi nagy királynénk!
Vendégek
Éljen sokáig!
Petur (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével
süvegét szemére nyomván, ordítja).
A magyar szabadság! (Iszik.)
Békételenek (felugrálva, dörömbölve viszonozzák).
Éljen soká!
(Myska s a vendégek bámulnak.)
Egy udvornik (jön).
Utolsó tánc! (Ismét elmegy.)
Mind
Jerünk. (Elmennek.)
NEGYEDIK JELENET
Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában
mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott
tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás
azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.
Petur meglátván Bánkot, hátramarad.
Bánk (midőn mind eltakarodtak, előre siet).
Petur! Ha! – hogy mindent így kelletik
Találnom! —
Petur
Jaj kegyes nagyúr! sokat
Fogsz még te itt találni, ami akkor
Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,
Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.
Bánk
Hazánk külön-külön vidékein
Jajt s bánatot találtam; s itt ime
Ellenkezőt találok, s nem tudom,
Melyik tehet rémítőbbé – Köjön
Táján talála engem a serény
Követ. Petur, miért hivattatál
Te engem vissza? még pedig titokban!
Petur (körültekint).
Titokban bán, titokban – azonban szólni
Itt nem lehet – hiszen magad tudod, sőt
Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett
Asztal legyekbe nem szűkölködik.
Ezek donognak, és lehet talán, hogy
A titkom is kidonganák —
Bánk
Titok?
Petur (szinte súgva).
Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,
És még pedig setétben —
Bánk (megijed).
Bán!
Petur
Te is
Bele vagy keveredve, és ha veszteségre
Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.
Bánk
Bán! bán! hamar beszélj!
Petur
Nem, óh nagyúr!
Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak
Mindent az emberek, csak annyi, mint
Abban találni kedvet, hogy ha sok
Irigye, ellensége van: pedig
Mindenkor a legördögebb nadály
A sugdosó maga, – én az nem vagyok; de
Jőjj még az éjjel – itt ha eloszlanak —
Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)
ÖTÖDIK JELENET
Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,
belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe
magát és alighogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan.
Bánk (elkiáltja magát).
Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni)
Az – Melinda – Jelszavok!
Melinda szép, mocsoktalan neve
Ma szemfedélűl szolgál egy setétben
Ólálkodó csoport között! – Titoknak
Lett zára a Melinda szabad neve!
HATODIK JELENET
Tiborc (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).
Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!
Bánk bán – nagyúr —!
Bánk
Elárultattam?
Tiborc
Én
Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!
Bánk
Tiborc