Népdalok és mondák (3. kötet). Erdélyi János

      Adj kezembe egy pohár bort,

      Hadd igyuk el a régi tort,

      Ez a pohár ha kiürűl,

      Minden gondom bele merűl.

      Bort ide ifju asszony!

      Hogy torkunk el ne aszszon.

      Ha német torok aszna,

      Megáztatná a Kraszna.

      Bort a haramiának,

      Bort a magyar fiának,

      Bort a hány, annyi itczét,

      Vagy felverjük a pinczét.

      Csipkebokor, körmös agyag

      Énekemet énekeli.

      Már megürült a poharam,

      Töltsd koma teli.

      Sárga rigó, torkos fuvó,

      Rezes kalapácsa,

      Bikfa nadrág, tüdős hurka,

      Mamariska kása.

      Akaszsza fel három águ

      Vasvilla nyakára,

      Hadd piruljon, holnap után

      Jó lesz vacsorára.

      Lovagolni kurta farku

      Paripa körme tetején,

      A kit meg nem bir a lába,

      Járjon a fejen.

      Ritka madár okos ember

      Ezen a világon,

      Amott ül egy sárga rigó

      Egy letörött ágon.

      Fejtsétek meg meséimet,

      Kik tudósok vagytok:

      Lengyel, oláh, német, görög,

      Magyar, angol, török.

      Félre csapá komámasszony

      Paszomántos kontyat,

      Ölbe hordja czigányasszony

      Sivító porontyát.

      Nem kell nekem sem cziprusi

      Sem a veres burgundi.

      A rajnai, malagai,

      Hiszem istenemet,

      Nem hevít engemet.

      Van somlaink, badacsonyink,

      Híres magyar boraink;

      Észgyulasztók, gondszalasztók,

      Annyi mint a tenger,

      Ihatik az ember.

      A soproni, ruszti, tokai,

      Az istenek itali,

      Ha pediglen illyenekben

      Halandó részesűl,

      Úgy tartson, idvezűl.

      Félre gondok, kurvanyátok,

      Nem is nézek reátok,

      Igyál pajtás, jól hozzá láss,

      Úgy jó, ha az halál

      Bennünk vigan talál.

      Jó éjszakát édes eszem,

      Nincs ma reád szükségem.

      E poharat kiürítem,

      Újra tele töltöm,

      Te reád köszöntöm.

      Igyál pajtás, jól hozzá láss,

      Ha ez elfogy, majd lesz más.

      Nem róják ezt sem rovásra,

      Sem a gerendára,

      Csak a jég hátára.

      Ez az élet vig fiaké,

      Nem a szürke barátoké.

      Játék, bor és szerelem:

      Világomat igy élem.

      Hej haj! ki korlátol?

      Miénk az éj,

      Hej haj! csillagostul;

      Bolond, ki fél.

      De szerelmem kaczér legyen,

      Mert ha nem, hát eltemetem

      Borral, öreg, jó vén borral,

      Korcsmárosné! adj egy kortytyal.

      Hej haj! ki korlátol?

      Miénk az éj.

      Hej haj! csillagostul;

      Bolond, ki fél.

      Kis kalapom csurgóra,

      Mindig innám ha volna,

      Egy itcze bor vagy kettő,

      Nem vág engem a földhö.

      Ha megdönt is a korsó,

      Nem kell mindjárt koporsó.

      Megint iszom, jól vagyok,

      Ivással föl nem hagyok.

      Lányka, csókot ajkamra,

      Esküszöm a kulacsra;

      Jézus ugyse! elveszlek,

      Olly tüzesen szeretlek.

      Veres dinka szőlő, avagy bajor,

      Ebből lett ám az az igen jó bor;

      Ettől mondom rózsám, sokáig élj!

      Iszom rózsám, az egészségedért.

      Bor, bor, bor, ej be jó a bor;

      Torkainkat nedvesíti,

      Elméinket élesíti,

      Bor, bor, bor, ej be jó a bor.

      Bort, bort, bort, tölts hát ide bort;

      A szőlőnek édes leve,

      Ettől Noé részeg leve.

      Bort, bort, bort, tölts hát ide bort.

      Bort, bort, bort, igyunk tehát bort,

      A vendégek vig kedveért,

      A magyarok nagy neveért.

      Bort, bort, bort, igyunk tehát bort.

      Élet, élet! kedvessé

      Csak a barátság tész.

      Az öröm is édessé

      Épen az által lész.

      Vedd ki a barátságot

      A teremtettségbül:

      Nem találsz boldogságot,

      E világ öszvedül.

      Félre barát, nincs itt klastrom,

      Nincsen