Népdalok és mondák (3. kötet). Erdélyi János

      Boritalban vén asszonyt

      Én már sokszor láttam,

      Tiz kupa bort felhörpentett,

      Szemeimmel láttam.

      Ugrik aztán mint az őz,

      Bár legyen a haja ősz;

      Ha ihatik, vigadozhat,

      Annál jobban süt, főz.

      A szegény legénynek búlátott fejére

      Jó hire, jó neve, jó viseletére:

      Illyen teremtette

      Szigoru élete. Jaj, jaj, jaj!

      Igy hát az életben meg kell házasodni,

      Mondja meg hát kend is, kit kelljen elvenni.

      Illyen stb.

      Ha kisasszonyt veszek, sok gombostüt neki;

      Ha tarlóra viszem, nem kell sarló neki.

      Illyen stb.

      Ha gazdag lányt veszek, nem tud czipót sütni;

      Vendég jő házunkhoz, szégyenlem kinálni.

      Illyen stb.

      Ha szolgálót veszek, azt meg kell ruházni,

      Azt meg kell ruházni s mást fog az szeretni.

      Illyen stb.

      Ha vén asszonyt veszek, az mindig szomorú,

      Annak minden szava csak égi háború.

      Illyen teremtette

      Szigoru élete. Jaj, jaj, jaj!

      A kukeri lencsének,

      Igmándi menyecskének

      Híre vagyon:

      Nem főtt meg a lencséje,

      Oda a szerencséje,

      Oda vagyon!

      Nem főznek több kuka lencsét egy csomóban,

      Nem próbálok több szerencsét Kis-Igmándban.

      Akár millyen vén asszony,

      Ha férjhez mén, csak menyasszony,

      Haja czicz, trallárom,

      Elhagyott a párom.

      Akármillyen füstös tőke;

      Szebb a barna mint a szőke.

      Haja czicz stb.

      Feleséget csúnyát ne végy,

      De a széphez hűséges légy.

      Haja czicz sat.

      Barnát ne végy, mert részeges,

      Szőkét se végy, mert beteges.

      Haja czicz, trallárom,

      Elhagyott a párom.

      Szegény panyókás németi,

      A gazdasszony nem szereti. Halahula.

      Bizony isten majd meglopik

      Egy likas selyem kalapik. Halahula.

      Az enyim madar gazdasszony

      Hogy megsétálni piaczon. Halahula.

      Madar katonát meglátik,

      Komplimentom megcsinálik. Halahula.

      Szegény német csak busulik,

      Hogy gazdasszony nem szeretik. Halahula.

      Az én uram jó volt, a mire kellett,

      Kasza, kapa neki soha se kellett,

      A hol czégért látott, oda sietett,

      A ki neki bort mért, annak fizetett.

      Annak annak annak fizetett,

      A ki neki bort mért, annak fizetett.

      Feleségem jó volt, a mire kellett,

      Szita, rosta neki soha se kellett,

      Ahol bált tartottak, oda sietett,

      A ruhaszabónak sokat fizetett,

      Sokat sokat sokat fizetett,

      A ruhaszabónak sokat fizetett.

      Tót asszonynak tót a lánya,

      Kacskaringós a szoknyája,

      Voltam egykor vele tánczba,

      S elakadtam a zománczba.

      Alig tudtam majd megválni,

      Tánczból is ki kellett állni,

      A tánczot, zománczot szidtam,

      Jó, hogy le nem szakítottam.

      De megfogadtam, hogy tánczba

      Nem akadok több zománczba.

      Tarka szoknyás, magyar tánczos,

      Lesz már párom, nem zománczos.

      A gyöngyösi leányok

      Járnak koszorúba;

      Arra mentek a legények

      Sárga sarkantyúba.

      Lányok vagytok, szépek vagytok,

      Piros az orczátok,

      Kertbe mentek rózsát szedni,

      Szívem szakajtjátok.

      Mindeniknek szeretője,

      Csak én nekem nincsen,

      Bár az isten egyet adna!

      Igen megbecsűlném.

      Kezét, lábát összekötném,

      Úgy a füstre tenném,

      Mennél jobban sirna rina,

      Annál jobban nézném.

      Azt akarod hogy szép legyél,

      Pirosítót sokat vegyél.

      Tűkört tartsál a zsebedbe,

      Gyakran megnézd magad benne.

      Elárulja a ruhája,

      Keze, lába, szeme, szája,

      S ha füle is ki van fúrva,

      Mellyik jó lány, mellyik kurva?

      Kitetszik hogy ki a kurva,

      Körűl van a haja nyírva,

      Kitetszik, hogy ki a lator,

      Éjszaka jár mint a bagoly.

      Laposban terem a kapor:

      Szép